A nagy bölcsi coming out

Tartozom egy vallomással. Sokan az olvasóim közül tudtak róla, mert sokotokkal szoktunk privátban is beszélgetni, de vannak olyan barátaim, akikkel bár naponta sokszor beszélünk, mégsem tudtam megosztani velük ezt a "problémámat", mert nagyon bölcsőde ellenesek. Sokáig én is azt gondoltam, hogy milyen ember már az, aki "lepasszolja" az imádott gyermeket, de aztán megismertem a saját kislányomat, aki aztán felülírta bennem ezt. Nem, nem azzal, hogy rosszul viselkedik, nem erről van szó, épp ellenkezőleg, nagyon is jó lány, de már nagylány. Mivel szerencsére hozzánk nagyon közel van az ovi és a bölcsi épülete, így egész tavasszal, nyáron láthatta a gyerekeket kint játszani, hallhatta őket kiabálni az udvari foglalkozások közben. Aztán felmerült benne az igény, hogy ő is oda szeretne menni, játszani a gyerekekkel. Sóvárogva nézett rám, kérlelt, majd mikor látta hogy hasztalan, hisztizni kezdett, hogy ő bizony oda szeretne menni a gyerekekhez. Ez mindennapi "probléma" lett nálunk, mindig arra sétáltunk. Aztán a férjemmel és a családdal átbeszéltük a dolgot, mindenki nagyon a bölcsi mellett volt, kivéve én. Én azt éreztem, hogy még nem vagyok rá készen, nem tudom elengedni és olvastam a sok sok "káros a gyerekre a bölcsi" cikket. Anyukám, aki 30 évet minimum ledolgozott egy oviban, ő segített végül is meggyőzni engem arról, hogy próbáljuk meg. Amikor megérdeklődtem, hogy lenne-e hely, akkor is beigazolódott, hogy jó döntést hoztunk, ugyanis 2 régi ismerőssel is találkoztunk a dolgozók között, akikre bátran bízom a gyermekem. Mivel kiderült, hogy hely lesz szeptembertől, így elkezdtem magam lelkileg felépíteni. Dorkát nem kellett, ő nagyon várta, alig bírt magával, hogy mikor mehet.

Szeptember elsején kezdtük, és minden probléma nélkül beszokott a kislányom, mára már elmondhatom ezt. Reggelente boldogan szalad, már az ajtóban megpuszil és mondja, hogy" Szia Anya!"és mikor megyek érte, hallgatom róla a beszámolókat, hogy milyen ügyesen eszik, alszik, vigasztal más gyerekeket. Itthon sokat mesél, hogy mi volt a bölcsiben.

Ám még mindig nagyon erős bennem a félelem, hogy rosszat teszek neki ezzel, de azzal nyugtatom magam, hogy mivel nem munkahelyen vagyok, bármikor hazajöhet, abbahagyhatja a bölcsit, ha bármi baj lenne, vagy bármi negatívat tapasztalnék rajta. 

A nyári hónapok alatt a férjem életében is nagy változások voltak, otthagyta a szakmáját, teljesen más területen helyezkedett el, ahol óriási rend és fegyelem van, sokat lesz kiküldetésen, van hogy hetekre el kell mennie, ha olyan parancsot kap. Úgyhogy talán ez is azt erősítette bennünk, hogy ha Dorka boldogan jár közösségbe, akkor talán ezek a távol töltött időszakok is könnyebbek lesznek neki,és nekünk is.

Álszent lennék, ha nem említeném meg azt is, hogy azért így a kisfiamra is sokkal több és minőségibb idő jut, de ez nem jelenti azt természetesen, hogy Dorka bármiben is korlátozna, de tény hogy két ennyire kis gyerekkel nem egyszerűek a mindennapok.

Úgyhogy most már nem titok, a kislányom nagy, csodaszép bölcsis tündérke. 

Attól a két barátnőmtől, akik előtt ezt nem vallottam be, elnézést kérek, de nem mertem soha felhozni a témát, mikor ti hoztátok fel, akkor pedig mindig nagyon negatívan álltatok a témához. A ti véleményeteket itt is jelzem, hogy tiszteletben tartom maximálisan, illetve ha ismertek,akkor tudhatjátok, hogy óriási lelki tusa volt ez bennem. <3

Jöjjön néhány kép:

 Dorka a kisvakond csoportba jár és napocska a jele:)

Az első ottalvás is zökkenőmentes volt:

Ti mit gondoltok a bölcsiről?