2018. február 20., kedd

Update 2018

Sziasztok! Újra itt köszöntelek titeket és nagy visszaérőként elmondhatom, hogy mindig egy aktuális update bejegyzéssel teszem ezt, úgyhogy nem is szeretném megtörni ezt a hagyományt:)

2018 van, de gondolom ezt ti is pontosan tudjátok. Mióta nem találkoztunk virtuálisan újból jó sok minden történt itt a csodaerdő szélén. Először is Dorkáról néhány szó: Gyönyörű, okos dumagép lett, aki teljesen önállóan étkezik, öltözik és szobatiszta, úgyhogy szeptembertől Pillangó csoportos óvodás nagylány lesz. Dávidka számomra is hihetetlen de betöltötte az 1 évet, jár, sokat beszélget ő is, és nagyon ügyesen tudnak már együtt játszani. Igazi zsivány testvérpáros lett belőlük. 



A felnőttekről is néhány gondolat: a férjem szakmát, életutat váltott, maga mögött hagyta a vendéglátást és rendvédelmi szervnél van. Emiatt sokszor van kiképzésen, sokat tanul és van hogy az ország más pontjára van vezényelve, de még abszolút a bírható kategória. Velem továbbra is minden rendben, még mindig jól érzem magam az anyuka szerepben. 
Itt engedjétek meg, hogy bemutassam kiscsaládunk legfiatalabb tagját, a harmadik kis csodánkat, a jelenleg 18 hetes magzatot, Bencét. 



Csoda ő nekünk, hiszen aki ismeri az előéletünket tudja, hogy évekig sikertelenül próbálkozunk a gyermekvállalással, majd egy szuper doki és egy szemfelnyitó diagnózis után megérkezett hozzánk Dorka, majd nagy meglepetésünkre Dávid és most megint csak nagy meglepetésünkre Bence.

Mindig is nagycsaládot szerettünk volna, boldogok vagyunk, hogy sikerül is. Ám tény,hogy 3 év alatt születik 3 babánk, ráadásul mind a 3 császármetszéssel, ez kicsit talán kockázatos az én egészségemre nézve, de szuper orvosaim vannak, akik mindent megtesznek értünk. 

Bence érkezésének híre kicsit váratlanul ért, nem gondoltam, hogy ilyen hamar újra átélhetem a várandóságot, de mindenképp nagy öröm és boldogság. Bevallom én kislányt szerettem volna talán egy picivel jobban, de mivel olyan szerencsés vagyok, hogy van lányom is és fiaim lesznek, így nem volt olyan nehéz túltenni magam azon, hogy nem kislányt hordok a szívem alatt. 

Sokan ijesztenek, hogy milyen nehéz lesz 3 pici gyerekkel, tény hogy nem lesz egyszerű, de hiszem hogy a kis korkülönbség a javukra fog válni. 

Ezzel az update bejegyzés véget is ért, hiszen jelenleg itt tartunk. Hamarosan új bejegyzések várhatóak, remélem továbbra is találkozhatunk itt, és nagyon várom a hozzászólásaitokat is. Sziasztok:)

2017. szeptember 18., hétfő

A nagy bölcsi coming out

Tartozom egy vallomással. Sokan az olvasóim közül tudtak róla, mert sokotokkal szoktunk privátban is beszélgetni, de vannak olyan barátaim, akikkel bár naponta sokszor beszélünk, mégsem tudtam megosztani velük ezt a "problémámat", mert nagyon bölcsőde ellenesek. Sokáig én is azt gondoltam, hogy milyen ember már az, aki "lepasszolja" az imádott gyermeket, de aztán megismertem a saját kislányomat, aki aztán felülírta bennem ezt. Nem, nem azzal, hogy rosszul viselkedik, nem erről van szó, épp ellenkezőleg, nagyon is jó lány, de már nagylány. Mivel szerencsére hozzánk nagyon közel van az ovi és a bölcsi épülete, így egész tavasszal, nyáron láthatta a gyerekeket kint játszani, hallhatta őket kiabálni az udvari foglalkozások közben. Aztán felmerült benne az igény, hogy ő is oda szeretne menni, játszani a gyerekekkel. Sóvárogva nézett rám, kérlelt, majd mikor látta hogy hasztalan, hisztizni kezdett, hogy ő bizony oda szeretne menni a gyerekekhez. Ez mindennapi "probléma" lett nálunk, mindig arra sétáltunk. Aztán a férjemmel és a családdal átbeszéltük a dolgot, mindenki nagyon a bölcsi mellett volt, kivéve én. Én azt éreztem, hogy még nem vagyok rá készen, nem tudom elengedni és olvastam a sok sok "káros a gyerekre a bölcsi" cikket. Anyukám, aki 30 évet minimum ledolgozott egy oviban, ő segített végül is meggyőzni engem arról, hogy próbáljuk meg. Amikor megérdeklődtem, hogy lenne-e hely, akkor is beigazolódott, hogy jó döntést hoztunk, ugyanis 2 régi ismerőssel is találkoztunk a dolgozók között, akikre bátran bízom a gyermekem. Mivel kiderült, hogy hely lesz szeptembertől, így elkezdtem magam lelkileg felépíteni. Dorkát nem kellett, ő nagyon várta, alig bírt magával, hogy mikor mehet.

Szeptember elsején kezdtük, és minden probléma nélkül beszokott a kislányom, mára már elmondhatom ezt. Reggelente boldogan szalad, már az ajtóban megpuszil és mondja, hogy" Szia Anya!"és mikor megyek érte, hallgatom róla a beszámolókat, hogy milyen ügyesen eszik, alszik, vigasztal más gyerekeket. Itthon sokat mesél, hogy mi volt a bölcsiben.

Ám még mindig nagyon erős bennem a félelem, hogy rosszat teszek neki ezzel, de azzal nyugtatom magam, hogy mivel nem munkahelyen vagyok, bármikor hazajöhet, abbahagyhatja a bölcsit, ha bármi baj lenne, vagy bármi negatívat tapasztalnék rajta. 

A nyári hónapok alatt a férjem életében is nagy változások voltak, otthagyta a szakmáját, teljesen más területen helyezkedett el, ahol óriási rend és fegyelem van, sokat lesz kiküldetésen, van hogy hetekre el kell mennie, ha olyan parancsot kap. Úgyhogy talán ez is azt erősítette bennünk, hogy ha Dorka boldogan jár közösségbe, akkor talán ezek a távol töltött időszakok is könnyebbek lesznek neki,és nekünk is.

Álszent lennék, ha nem említeném meg azt is, hogy azért így a kisfiamra is sokkal több és minőségibb idő jut, de ez nem jelenti azt természetesen, hogy Dorka bármiben is korlátozna, de tény hogy két ennyire kis gyerekkel nem egyszerűek a mindennapok.

Úgyhogy most már nem titok, a kislányom nagy, csodaszép bölcsis tündérke. 

Attól a két barátnőmtől, akik előtt ezt nem vallottam be, elnézést kérek, de nem mertem soha felhozni a témát, mikor ti hoztátok fel, akkor pedig mindig nagyon negatívan álltatok a témához. A ti véleményeteket itt is jelzem, hogy tiszteletben tartom maximálisan, illetve ha ismertek,akkor tudhatjátok, hogy óriási lelki tusa volt ez bennem. <3

Jöjjön néhány kép:


 Dorka a kisvakond csoportba jár és napocska a jele:)


Az első ottalvás is zökkenőmentes volt:


Ti mit gondoltok a bölcsiről?

2017. július 8., szombat

A második gyerek effektus

Biztosan sokan tudjátok, hogy bizony nem mindegy, hogy egy gyerek hanyadiknak születik egy családban. A sorrend itt igenis meghatározó. Nah jó, nem azt mondom, hogy csak ettől függ egy gyerek személyisége, de szerintem van benne valami. A saját bőrömön is tapasztalom, egyszerűen lazábban veszem a dolgokat Dáviddal, mint anno Dorkával.


Csináltam egy Top10 összesítést,hogy miben is másabb szerintem:)
  1. Alapból már a terhesség is más volt Dáviddal. Míg Dorkával szinte órára pontosan tudtam, hogy mennyi idős terhes vagyok, Dáviddal már nem jeleskedtem ebben. Annak is örültem, ha azt megtudtam mondani, hogy hanyadik hét körül járhatok. Félreértés ne essék, nem azért mert őt nem vártam volna annyira, vagy kevésbé érdekelt volna, sokkal inkább az akkoriban 1 év körüli gyerekem teljesen lefoglalta az addig gondosan épített intelligencia szintemet, magyarul olyan szinten lettem kelekótya, hogy nagyon:) Tudtam, hogy mikor kell mennem vizsgálatra és ez éppen elég is volt. Dorkával kicsit félve merem leírni, szinte minden hónapban voltunk 4d ultrahangon, Dáviddal már kicsit visszafogtuk magunkat és csak 3x mentünk el:)Jártam szülésfelkészítőre Dodival, Dáviddal ilyenre nyilván se idő, se energia nem volt már.
  2.  A készülődés mondjuk fontos volt számomra ugyanúgy. Gondosan berendeztem a második gyerekszobát is, készültem csupa cuki kispasi ruhával, aztán mikor megszületett a világ, de minden bizonnyal a családunk legnagyobb kisbabája, és az összes édi Mickey egeres ruhát el kellett tennem, mert bár cukinak cuki volt, de a gyerek fél testére nem ment rá, akkor azt gondoltam, hogy oké....lehet, hogy kicsit leállok a vásárlással. Dávid kb. rögtön 68-as mérettel kezdett, mondanom sem kell, mindenből 56-62 méreteket vettem. Innentől már nem annyira volt fontos, hogy mi van rajta, csak méretben jó legyen, mert ő tényleg óriási baba, és valami irdatlan gyorsan nő. Jelenleg 4 és fél hónapos és 9-12 hós ruhákat hord leginkább. Úgyhogy abban maradtam, hogy pár szettet veszek azért mindig, de majd akkor merülök újra bele a kínálatba, ha kicsit alább marad ez a gyors ütemű növekedés. Dorkának kb. nem volt két olyan nap, amiben ugyanabban lett volna. Első gyerekesként nagyon adtam a baba megjelenésére. Ma inkább tényleg a kényelem és a praktikum számít. 
  3. Sokkal, de sokkal lazábban veszem az egész gyerekkérdést, jobban hallgatok a megérzéseimre, mint a követendő mintákra. Nem izgulom szét az agyam, mint korábban, nem félek a helyzetektől. Dorkával a fürdetések is mindig stressz források voltak az elején, ma már lazán fürdetek egyszerre két gyereket egyedül, mert tudom, hogy meg kell oldanom. Nem izgultam az első sétán sem most, az első oltáson sem, azon se parázok, hogy evett-e eleget a gyerek, nem fázik-e, mert tudom, hogy ha valami nem oké akkor úgyis jelzi a baba. Magabiztosabb lettem, de ez természetes. Ezt hozza a rutin. 
  4. Nem ragaszkodom már görcsösen a napirendhez sem, nem etetek 3 óránként, nem izgulok ha kimarad egy alvás vagy egy evés. Azt látom, hogy ez az a hozzáállás az, amivel menedzselni tudom a mindennapokat. Megfigyeltem, hogy így nyilván kevésbé vagyok stresszes, így jobb fej anyuka tudok lenni. 
  5. Dávid sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb gyerek, ami talán abból is adódik, hogy nincs annyi időm rá, mint ha csak ő lenne egyedül. Ügyesen elvan a kiságyban is, sokkal türelmesebb, mint Dorka, mondjuk igaz, hogy hozzá rögtön ugrottam, minden kis nyekkenésnél. Most erre se lehetőségem, se kapacitásom, de őszintén azt gondolom, hogy ez nem is válik a hátrányára. 
  6. A második gyereknél sokkal jobban tudom értékelni az együtt töltött időt. Dorka irdatlan gyorsan nőtt meg ekkorára, hihetetlen hamar lett nagylány. Szinte elrepült felettünk az idő, aminek a nagy részét én idegeskedéssel töltöttem, hogy mindent jól csinálok-e.Most tudatosan megállok és csak nézem a kisfiamat ahogy mosolyog rám, sokkal több lopott pusziidő van, sokkal több tappancs harapdálás. Nagyon szeretném felhívni a figyelmeteket erre, mert ezek az idők tényleg nem jönnek vissza. 
  7. Jobban kezelem a hisztit, a sírást, a nem alvást és bármi problémát, ami előfordul. Nem rettenek meg egy kis köhögésen. Anno, mikor Dodi 3 hónapos volt, egyik este nagyon köhögött... (nagyon értsd: köhintett hármat) és hajnalban rohantunk vele a gyermekügyeletre. Az ügyeletes orvos első kérdése az volt, hogy "Első baba ugye? ". Megnyugtatott és hazaküldött minket. Nyilván ma már nem rohannék eszeveszetten az orvoshoz, jobban bízok magamban, hogy megtudom oldani az adódó problémákat. Simán bírom ha sír valamelyik vagy ne adjisten mindkét gyerek egy kicsit, régen rögtön ugrottam volna. Persze most sem hagyom magukra őket, de azért ami a kezemben van nem dobom el.
  8. Fura ellentétes módon több mindent megtudok csinálni, mint mikor csak egy gyerek volt. Most muszáj felöltözni, elindulni, kimenni, főzni, nincs mese. Egy gyerekkel határozottan jobban elhagytam magam, most ez nem opció. 
  9. Sokkal kevésbé vagyok görcsös. Simán engedem, hogy Dorka játsszon a kicsivel, hogy Dávidka a szőnyegen forgolódjon, vagy még Dodival mindent kiszivacsoltam, most hagyom, hogy a kisfiam nyugodtan, korlátok nélkül fedezze fel a környezetét. Dorkának sokkal sűrűbben és nagyobb műgonddal cseréltem a pelusát, krémeztem a popóját és ezt kizárólag csak a pelenkázószekrényen tettem. Most gyakorlatilag bárhol kicserélem a kicsi pelusát, és krémet sem használok már, csak indokolt esetben.
  10. Amiben gyengébben teljesítek a második gyerek esetében: nem készül annyi fotó, nem vezetem napra pontosan a babanaplót és van, hogy egy-egy fontos pillanatról szóló babakártya fotózása elmarad. Ezen szeretnék dolgozni, mert nagyon fontosnak tartom az emlékgyártást, mert habár nemrég született a kislányom, mégis annyi minden feledésbe merült már, amiket nagyon sajnálok. Erre nagyon figyeljünk oda, mert ezek a pillanatok nem ismételhetőek meg.

Neked mi a véleményed erről? Nálatok hogy alakult ez? Netalántán második gyerek vagy? Tapasztaltál valamit az alábbiak közül?