A második gyerek effektus

Biztosan sokan tudjátok, hogy bizony nem mindegy, hogy egy gyerek hanyadiknak születik egy családban. A sorrend itt igenis meghatározó. Nah jó, nem azt mondom, hogy csak ettől függ egy gyerek személyisége, de szerintem van benne valami. A saját bőrömön is tapasztalom, egyszerűen lazábban veszem a dolgokat Dáviddal, mint anno Dorkával.

Csináltam egy Top10 összesítést,hogy miben is másabb szerintem:)

1. Alapból már a terhesség is más volt Dáviddal. Míg Dorkával szinte órára pontosan tudtam, hogy mennyi idős terhes vagyok, Dáviddal már nem jeleskedtem ebben. Annak is örültem, ha azt megtudtam mondani, hogy hanyadik hét körül járhatok. Félreértés ne essék, nem azért mert őt nem vártam volna annyira, vagy kevésbé érdekelt volna, sokkal inkább az akkoriban 1 év körüli gyerekem teljesen lefoglalta az addig gondosan épített intelligencia szintemet, magyarul olyan szinten lettem kelekótya, hogy nagyon:) Tudtam, hogy mikor kell mennem vizsgálatra és ez éppen elég is volt. Dorkával kicsit félve merem leírni, szinte minden hónapban voltunk 4d ultrahangon, Dáviddal már kicsit visszafogtuk magunkat és csak 3x mentünk el:)Jártam szülésfelkészítőre Dodival, Dáviddal ilyenre nyilván se idő, se energia nem volt már.
2.  A készülődés mondjuk fontos volt számomra ugyanúgy. Gondosan berendeztem a második gyerekszobát is, készültem csupa cuki kispasi ruhával, aztán mikor megszületett a világ, de minden bizonnyal a családunk legnagyobb kisbabája, és az összes édi Mickey egeres ruhát el kellett tennem, mert bár cukinak cuki volt, de a gyerek fél testére nem ment rá, akkor azt gondoltam, hogy oké....lehet, hogy kicsit leállok a vásárlással. Dávid kb. rögtön 68-as mérettel kezdett, mondanom sem kell, mindenből 56-62 méreteket vettem. Innentől már nem annyira volt fontos, hogy mi van rajta, csak méretben jó legyen, mert ő tényleg óriási baba, és valami irdatlan gyorsan nő. Jelenleg 4 és fél hónapos és 9-12 hós ruhákat hord leginkább. Úgyhogy abban maradtam, hogy pár szettet veszek azért mindig, de majd akkor merülök újra bele a kínálatba, ha kicsit alább marad ez a gyors ütemű növekedés. Dorkának kb. nem volt két olyan nap, amiben ugyanabban lett volna. Első gyerekesként nagyon adtam a baba megjelenésére. Ma inkább tényleg a kényelem és a praktikum számít. 
3. Sokkal, de sokkal lazábban veszem az egész gyerekkérdést, jobban hallgatok a megérzéseimre, mint a követendő mintákra. Nem izgulom szét az agyam, mint korábban, nem félek a helyzetektől. Dorkával a fürdetések is mindig stressz források voltak az elején, ma már lazán fürdetek egyszerre két gyereket egyedül, mert tudom, hogy meg kell oldanom. Nem izgultam az első sétán sem most, az első oltáson sem, azon se parázok, hogy evett-e eleget a gyerek, nem fázik-e, mert tudom, hogy ha valami nem oké akkor úgyis jelzi a baba. Magabiztosabb lettem, de ez természetes. Ezt hozza a rutin. 
   
4. Nem ragaszkodom már görcsösen a napirendhez sem, nem etetek 3 óránként, nem izgulok ha kimarad egy alvás vagy egy evés. Azt látom, hogy ez az a hozzáállás az, amivel menedzselni tudom a mindennapokat. Megfigyeltem, hogy így nyilván kevésbé vagyok stresszes, így jobb fej anyuka tudok lenni. 
5. Dávid sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb gyerek, ami talán abból is adódik, hogy nincs annyi időm rá, mint ha csak ő lenne egyedül. Ügyesen elvan a kiságyban is, sokkal türelmesebb, mint Dorka, mondjuk igaz, hogy hozzá rögtön ugrottam, minden kis nyekkenésnél. Most erre se lehetőségem, se kapacitásom, de őszintén azt gondolom, hogy ez nem is válik a hátrányára. 
6. A második gyereknél sokkal jobban tudom értékelni az együtt töltött időt. Dorka irdatlan gyorsan nőtt meg ekkorára, hihetetlen hamar lett nagylány. Szinte elrepült felettünk az idő, aminek a nagy részét én idegeskedéssel töltöttem, hogy mindent jól csinálok-e.Most tudatosan megállok és csak nézem a kisfiamat ahogy mosolyog rám, sokkal több lopott pusziidő van, sokkal több tappancs harapdálás. Nagyon szeretném felhívni a figyelmeteket erre, mert ezek az idők tényleg nem jönnek vissza. 
   
7. Jobban kezelem a hisztit, a sírást, a nem alvást és bármi problémát, ami előfordul. Nem rettenek meg egy kis köhögésen. Anno, mikor Dodi 3 hónapos volt, egyik este nagyon köhögött... (nagyon értsd: köhintett hármat) és hajnalban rohantunk vele a gyermekügyeletre. Az ügyeletes orvos első kérdése az volt, hogy "Első baba ugye? ". Megnyugtatott és hazaküldött minket. Nyilván ma már nem rohannék eszeveszetten az orvoshoz, jobban bízok magamban, hogy megtudom oldani az adódó problémákat. Simán bírom ha sír valamelyik vagy ne adjisten mindkét gyerek egy kicsit, régen rögtön ugrottam volna. Persze most sem hagyom magukra őket, de azért ami a kezemben van nem dobom el.
8. Fura ellentétes módon több mindent megtudok csinálni, mint mikor csak egy gyerek volt. Most muszáj felöltözni, elindulni, kimenni, főzni, nincs mese. Egy gyerekkel határozottan jobban elhagytam magam, most ez nem opció. 
9. Sokkal kevésbé vagyok görcsös. Simán engedem, hogy Dorka játsszon a kicsivel, hogy Dávidka a szőnyegen forgolódjon, vagy még Dodival mindent kiszivacsoltam, most hagyom, hogy a kisfiam nyugodtan, korlátok nélkül fedezze fel a környezetét. Dorkának sokkal sűrűbben és nagyobb műgonddal cseréltem a pelusát, krémeztem a popóját és ezt kizárólag csak a pelenkázószekrényen tettem. Most gyakorlatilag bárhol kicserélem a kicsi pelusát, és krémet sem használok már, csak indokolt esetben.
10. Amiben gyengébben teljesítek a második gyerek esetében: nem készül annyi fotó, nem vezetem napra pontosan a babanaplót és van, hogy egy-egy fontos pillanatról szóló babakártya fotózása elmarad. Ezen szeretnék dolgozni, mert nagyon fontosnak tartom az emlékgyártást, mert habár nemrég született a kislányom, mégis annyi minden feledésbe merült már, amiket nagyon sajnálok. Erre nagyon figyeljünk oda, mert ezek a pillanatok nem ismételhetőek meg.

Neked mi a véleményed erről? Nálatok hogy alakult ez? Netalántán második gyerek vagy? Tapasztaltál valamit az alábbiak közül?