2016. augusztus 21., vasárnap

Életem második legnagyobb híre- Baba#2

Bizony ez most egy nagy bejelentős bejegyzés lesz. Dorka 10 és fél hónapos és bizony ez a kicsi lány nagytesó lesz. Mivan??????? Gondolom most sokan ezt gondoljátok és nem titok, de kb. mi is ezt gondoltuk.



Mint már sokszor írtam Dorka sok-sok év alatt jött össze....gondoltok, hogy most sem lesz ez másképpen. Hát nem lett igazunk. Szerencsére:) A kis drágaság konkrétan az első hónapban sikerült, nagyon nagy meglepetést és boldogságot okozva ezzel nekünk.

Gyanús volt, hogy sokat voltam rosszul, de nemrég kezdtem el újra szedni egy bizonyos inzulinra való gyógyszert, azt hittük attól van ez a sok hányinger, ugyanis ez a gyógyszer híres erről. A legdurvább mindig Dorka etetése volt, de leginkább a déli, azaz a húsos kaja melegítése. Most is ha rágondolok......nah ne tudjátok meg.........

Aztán egyik nap egy bevásárlóközpontban ismét rám jött a rosszullét, mondtam Dávidnak, hogy vegyünk egy tesztet. Másnap el is felejtettem reggel, a sok sok teendő felőrölt....majd eszembe jutott olyan 9-10 fele, nem szóltam senkinek, mondom minek a felesleges izgulás, Dorka szépen játszott bent az apukájával. Amit ezután a teszten láttam, nah attól igencsak meglepődtem, én végig azt gondoltam, hogy a gyógyszer miatt vagyok rosszul.

Izgalmamban annyit tudtam mondani, hogy azonnal gyertek ide, Dávid persze azt hitte, hogy nem vagyok jól, azért kell sietnie. Aztán ő is meglátta az igencsak szembetűnő bizonyítékot, majd a biztonság kedvéért csináltam még egy tesztet. Úgyhogy 2015.02.22 után 2016.07.07 is nagyon nagyon fontos dátum lett nekünk.

Délután persze csináltam egy digitális tesztet is:


 A meglepődöttség és az öröm óriási nálunk, de persze bennem rögtön megszólalt egy másik hang is. Dorka éppen hogy csak másfél éves lesz, mikor is már kap is egy tesót. Nem fog sérülni? Mind a két gyerek megkap majd mindent?

Nem vagyok elvarázsolt, tudom, hogy irtó nehéz lesz, iszonyatosan fárasztó és ráadásul még ugye építkezünk is. Hát nah, nem szeretünk unatkozni:)

Visszatekintve milyen volt az első trimeszter? Szörnyű:) Rengeteg rosszullét a nap bármely szakaszában, állandó émelygés, és semmilyen húst nem tudtam megenni. A legfinomabb dolgok a sima vajas vagy medvesajtos kifli és a sós ropi és sós perec voltak. Az első pár hétben nagyon nagyon fáradt voltam, az az ólmos fáradtság volt rajtam, amit csak egy várandós nő ismerhet, mondjuk ez egy 9 hónapos kisbaba mellett igen nagy kihívásnak számított. Túl vagyunk rajta:)



2 megjegyzés: