Sziasztok kitartó és kevésbé kitartó Nyuszilak olvasók!
Nem akarok hosszan írni arról, hogy miért nem voltam
mostanában aktív, de van néhány dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Voltak
rossz és szuper dolgok is az elmúlt időszakban.
A legnagyobb lélegzetvételű
történés rögtön két szomorú dolog volt. Elsőnek még tavaly, egy csúnya és
kegyetlen decemberi napon elvesztettük a gyermekünkként szeretett
kisnyuszinkat. Bennünk nagyon mély nyomot hagyott, azóta is építgetjük újra a
lelkünket. Ezt a fájdalmat eszméletlenül nehéz feldolgozni, ezt igazán csak az
érti, aki elvesztette már a szeretett kisállatát. Sokat gondolkodtam, hogy a
blog neve maradjon-e nyuszilak, avagy sem, ez még most tisztult le bennem.
Abszolút nem fontossági, inkább időrendi sorrendben a következő nehéz időszakot
épp most élem át, ugyanis drága nagymamám 94 évesen hagyott itt minket múlthéten.
Ez már akkora fájdalom, hogy alig-alig tudok vele megbirkózni egyedül….Ezek a történések igencsak megnehezítették a
legnagyobb álmunk beteljesülését, ami nem más, hogy a családunk gyarapodjon a közeljövőben.
Ez még várat magára….
Voltak viszont igazán lélekemelő pillanatok is ebben a pár
hónapban. Megszületett az édes kis keresztfiuk Olivér, aki minden pillanatban értelmet
ad a szülei és a mi életünknek is. Csoda szerelem amit érzek iránta.
Szintén pozitív dolog az, hogy megismerhettem egy még eddig
soha nem látott unokatestvéremet tegnap.
A párkapcsolatom is egyre jobb, hihetetlen, hogy az a
szerelem, ami már az első percben lángoló, az hogy lehet napról–napra,
évről-évre egyre csak mélyebb. A kis meglepetések, a szótlan ölelések egy nehéz
percben annyi erőt adnak, hogy az leírhatatlan és megköszönhetetlen.
A bloggal kapcsolatban el kell mondanom, hogy rengetegszer
leültem a laptop elé és elterveztem, hogy írok. Nem jött össze, pedig nagyon szerettem
volna. Most végre érzem magamban azt az erőt, hogy újrakezdjem. Remélem, hogy majd
szívesen olvassátok a bejegyzéseket. :)
Én nagyon örülök,hogy újra itt vagy! :) Sajnálom, hogy ilyen rossz dolgok történtek, de gondolj arra, ők már jó helyen vannak! Semmi sem pótolhatja őket,de a szép emlékek megmaradnak! ♡
VálaszTörlésŐszinte részvétem! Sajnos ez egyikünket sem kerüli el, se a családtag, se a háziállat elvesztése, sajnos nekem is egy évben hunyt el a nagypapám (az egyetlen nagypapám, akit ismertem), és a kutyusom, aki általános első óta az én imádott drágám volt. Teljes mértékben megértem, hogy mit érzel.
VálaszTörlésViszont nagyon örülök, hogy újra olvashatlak, és őszintén kívánom, hogy teljesüljön az álmotok :)
Sajnálom, hogy rossz dolgok történtek veled, de örülök a jóknak, és örülök, ha visszatérsz:) Hiányoltalak!
VálaszTörlés