Babastory 1: Gratulálok Ön terhes!- avagy eljutottunk idáig

Sziasztok! 

Tudom régen jelentkeztem, de most van mentségem, nem is akármilyen. 

Aki valaha már olvasta a blogot tudja, hogy viszonylag régóta vágyunk már egy babára. Tavaly kiderült az IR és a PCOS nevű betegségem, amit az év végén el is kezdtünk kezelni. Nem is sejtettem, hogy ilyen hamar megtörténik velünk a csoda. Itt Debrecenben találtam egy nagyon jó nőgyógyászt és egy endokrinológust is, akik nélkül hiszem, hogy nem tartanék itt. A nőgyógyász már decemberben megjósolta, hogy legközelebb már úgy fogunk találkozni, hogy annak egy baba az oka. Gondoltam magamba: „Persze, ha ez csak így menne”. És képzeljétek, igaza lett. A megjósolt 2-3 hónapnál hamarabb, már februárban meglepett minket a két csíkos teszt. El sem mertem hinni, hogy mindenféle beavatkozás nélkül, spontán megfogant a gyönyörűségünk. (A két csíkos teszt előtt én már a nyári szabadságra időzített lombik program lefoglalásán gondolkodtam…)

Persze a támaszom, a párom, a szerelmem már tavaly azt hangoztatta mindenhol és mindenkinek, hogy nekünk 2015 őszén bizony babánk lesz. Nem tudom, hogy végül az ő pozitív gondolkodása vonzotta-e be az életünkbe, de szinte hihetetlen, hogy ő ezt már mióta érezte (vagy legalábbis jól tud blöffölni).

A lényeg, hogy februárban egy szombati napon megkért, hogy másnap reggel csináljak már egy tesztet. Nyilván volt otthon teszt, így nem nagyon tudtam kikerülni a dolgot, annak ellenére sem, hogy tudtam, éreztem, hogy ez egy újabb sikertelen hónap lesz. Nem lett igazam, ugyanis azon a vasárnap reggelen életemben először egy tökéletesen kivehető, jól látható két csíkos teszt volt a kezemben. Persze rögtön keltettem, hogy jól látok-e, nem csak a szemem káprázik. Ezután még csináltam néhány tesztet, digitálisat is, majd végül is kezdtem elhinni.

Néhány nap múlva vissza is mentem az én megjósolós, csoda dokimhoz, aki biztosított, hogy minden jól halad, jó helyen van minden. Ezután nagyon lassan, vánszorogva teltek a napok, hetek. Legszívesebben mindenkinek elmondtam volna a nagy hírt, a nagy boldogságunkat, persze a szűk családon kívül nem reklámoztuk a dolgot. Nem akartunk csalódni, csalódást okozni, ha valami balul sül el.  

Az első trimeszter:

Az első néhány hét az izgalmon és a féltésen kívül szinte folyamatos émelygéssel telt. Persze nagy boldogságban is. Tervezgetésekkel, izgalommal és persze a család örömével. Már januárban, egy hónappal a teszt előtt eldöntöttük, hogy idén nyáron bizony végre összekötjük az életünket. Úgyhogy kissé besűrűsödött az év első fele. Zajlott az esküvő szervezése is ezerrel, úgyhogy júliusban, a terhességem hetedik hónapjában végre férj és feleség leszünk. 

A vizsgálatok eredményei szerencsére tökéltetésen jók lettek. Az a pillanat, amikor először hallottuk dobogni a 8. héten azt a pici szívet, nah az fantasztikus. 

Kislány? Kisfiú?

Fogalmunk sincs, hiszen se a 12. héten, se a 16. héten nem mutatta meg magát úgy, hogy tökéletesen egyértelmű legyen. Úgyhogy türelmesek vagyunk, várjuk, hogy mikor nem fog már titkolózni. Egyébként a tegnapi ultrahangon nagyon aranyos volt a doki. Egyszer mondta, hogy bizony van ott valami ami csak a fiuknak van, majd később, hogy inkább mégiscsak lány, mert ebből a szögből már úgy tűnik. Majd ez ment a végtelenségig, percenként változtatva a kijelentés, úgyhogy abban maradtunk, hogy egyiket se merné biztosabbra mondani. 

Változások?

 Vannak, persze. Lelkileg millió. Hangulatingadozások, sírás is, ha arra gondolok, hogy milyen lesz a következő karácsony, az anyák napja. Testileg is vannak, a pocim már igencsak nő, amit letagadni sem tudnék, illetve nem is szeretnék.

Így növöget már a pocak:

Vásárlás:

Még nagyon az elején vagyunk, de azért persze a család, a barátok és mi is nehezen tudjuk türtőztetni magunkat. Annyi aranyos, cuki dolog van, hogy szinte már most megvettem volna mindent. Abban, hogy ne őrüljek meg, segít az is, hogy még nem tudjuk a nemet, így legalább van bennünk egy fék, a vásárlások terén. Persze néhány uniszex dolog már landolt a kosárban, mondjuk mi már olyan régóta készültünk erre a szerepre, hogy már évek óta van néhány darab a direkt erre a célra szánt dobozban. 

Glamour napos szerzemények:  

Tervek vannak, persze, hogy milyen bútort, milyen babakocsit szeretnénk, de ezzel legalább még nyár végéig várunk. 

Úgyhogy itt tartunk most, nyilván nem tervezem, hogy most már csak a baba témáról fogok írni, de azért bizonyos időközönként várható lesz néhány bejegyzés.