Ti kérdeztétek!: "Mizujs Velünk?"

Először is sziasztok! A nagy és hosszú csend ellenére a blog kitartó olvasói néha napján írnak, hogy mi a helyzet, lesz-s folytatás, hogymint vagyunk. 

A válasz pedig annyi, hogy köszönjük jól vagyunk, minden rendben velünk. 

Szoktátok azt is kérdezni, hogy milyen az élet két ennyire kicsi gyerekkel? Hát milyen is lenne?:) Kalandos a javából. Dávid 1 év és 3 hónapos, Dorka 2 és fél éves. Bence babával pedig a terhesség 30. hetében járok. A napi rutinunk két gyerekkel szépen kialakult, de hamarosan újra a feje tetejére fog állni az életünk és úgy gyanítom, most is kelleni fog jó pár hónap, amire rendezzük a sorainkat, amire újra kialakul egy új, immáron három gyerekes napi rutin. 

Van aki arról érdeklődik, hogy lesznek-e még videók. A terv az az, hogy ha lesz olyan téma amiben lesz értelme megszólalni és nem a nyolcvankettedig napi vlog és mit ettem a héten videó lenne, akkor szívesen készítenék tartalmat, de jelenleg nem látok még olyan mondanivalót a mindennapjainkban, amiről érdemes lenne beszélni. Talán egy reális "milyen az élet 3 gyerekkel" téma lesz a következő mondanivalóm. 

Volt aki azt írta, hogy hiányoznak a nagyon régi smink és haul posztok még a régi blogomról. Azt kell, hogy mondjam, hogy nekem is. :) De tény, hogy a szépségápolás sokkal kisebb részben van jelen az életemben, mint mondjuk 8-10 évvel ezelőtt. Már nem tudom figyelemmel kísérni az új trendeket, és megtaláltam azt a pár terméket amit szívesen használok, manapság már nemigen kísérletezek. 

Ugyan ez az olvasóm kitért arra is, hogy a receptes és főzős tippeket, bejegyzéseket is szívesen venné tőlem. Nem mondom ez tényleg jó ötlet, hiszen napi szinten tevékenykedem a konyhában továbbra is.

Volt aki a vidéki élet kontra városi élet témában olvasna újra tőlem, azt hiszem erről lenne mit írnom, ez jó ötlet.

Egy kedves régi törzs olvasóm pedig terhesség, babázás gyermeknevelés fronton kért segítséget többször is már, úgyhogy talán erről is lenne mondanivalóm. 


Mit gondoltok? Neked esetleg lenne bármilyen kérdésed felénk?:) 

A poszt végére jöjjön néhány aktuális kép a csodaerdő széli kis életünkről:) 

Sziasztok!

Update 2018

Sziasztok! Újra itt köszöntelek titeket és nagy visszaérőként elmondhatom, hogy mindig egy aktuális update bejegyzéssel teszem ezt, úgyhogy nem is szeretném megtörni ezt a hagyományt:)

2018 van, de gondolom ezt ti is pontosan tudjátok. Mióta nem találkoztunk virtuálisan újból jó sok minden történt itt a csodaerdő szélén. Először is Dorkáról néhány szó: Gyönyörű, okos dumagép lett, aki teljesen önállóan étkezik, öltözik és szobatiszta, úgyhogy szeptembertől Pillangó csoportos óvodás nagylány lesz. Dávidka számomra is hihetetlen de betöltötte az 1 évet, jár, sokat beszélget ő is, és nagyon ügyesen tudnak már együtt játszani. Igazi zsivány testvérpáros lett belőlük. 

A felnőttekről is néhány gondolat: a férjem szakmát, életutat váltott, maga mögött hagyta a vendéglátást és rendvédelmi szervnél van. Emiatt sokszor van kiképzésen, sokat tanul és van hogy az ország más pontjára van vezényelve, de még abszolút a bírható kategória. Velem továbbra is minden rendben, még mindig jól érzem magam az anyuka szerepben. 
Itt engedjétek meg, hogy bemutassam kiscsaládunk legfiatalabb tagját, a harmadik kis csodánkat, a jelenleg 18 hetes magzatot, Bencét. 

Csoda ő nekünk, hiszen aki ismeri az előéletünket tudja, hogy évekig sikertelenül próbálkozunk a gyermekvállalással, majd egy szuper doki és egy szemfelnyitó diagnózis után megérkezett hozzánk Dorka, majd nagy meglepetésünkre Dávid és most megint csak nagy meglepetésünkre Bence.

Mindig is nagycsaládot szerettünk volna, boldogok vagyunk, hogy sikerül is. Ám tény,hogy 3 év alatt születik 3 babánk, ráadásul mind a 3 császármetszéssel, ez kicsit talán kockázatos az én egészségemre nézve, de szuper orvosaim vannak, akik mindent megtesznek értünk. 

Bence érkezésének híre kicsit váratlanul ért, nem gondoltam, hogy ilyen hamar újra átélhetem a várandóságot, de mindenképp nagy öröm és boldogság. Bevallom én kislányt szerettem volna talán egy picivel jobban, de mivel olyan szerencsés vagyok, hogy van lányom is és fiaim lesznek, így nem volt olyan nehéz túltenni magam azon, hogy nem kislányt hordok a szívem alatt. 

Sokan ijesztenek, hogy milyen nehéz lesz 3 pici gyerekkel, tény hogy nem lesz egyszerű, de hiszem hogy a kis korkülönbség a javukra fog válni. 

Ezzel az update bejegyzés véget is ért, hiszen jelenleg itt tartunk. Hamarosan új bejegyzések várhatóak, remélem továbbra is találkozhatunk itt, és nagyon várom a hozzászólásaitokat is. Sziasztok:)

A nagy bölcsi coming out

Tartozom egy vallomással. Sokan az olvasóim közül tudtak róla, mert sokotokkal szoktunk privátban is beszélgetni, de vannak olyan barátaim, akikkel bár naponta sokszor beszélünk, mégsem tudtam megosztani velük ezt a "problémámat", mert nagyon bölcsőde ellenesek. Sokáig én is azt gondoltam, hogy milyen ember már az, aki "lepasszolja" az imádott gyermeket, de aztán megismertem a saját kislányomat, aki aztán felülírta bennem ezt. Nem, nem azzal, hogy rosszul viselkedik, nem erről van szó, épp ellenkezőleg, nagyon is jó lány, de már nagylány. Mivel szerencsére hozzánk nagyon közel van az ovi és a bölcsi épülete, így egész tavasszal, nyáron láthatta a gyerekeket kint játszani, hallhatta őket kiabálni az udvari foglalkozások közben. Aztán felmerült benne az igény, hogy ő is oda szeretne menni, játszani a gyerekekkel. Sóvárogva nézett rám, kérlelt, majd mikor látta hogy hasztalan, hisztizni kezdett, hogy ő bizony oda szeretne menni a gyerekekhez. Ez mindennapi "probléma" lett nálunk, mindig arra sétáltunk. Aztán a férjemmel és a családdal átbeszéltük a dolgot, mindenki nagyon a bölcsi mellett volt, kivéve én. Én azt éreztem, hogy még nem vagyok rá készen, nem tudom elengedni és olvastam a sok sok "káros a gyerekre a bölcsi" cikket. Anyukám, aki 30 évet minimum ledolgozott egy oviban, ő segített végül is meggyőzni engem arról, hogy próbáljuk meg. Amikor megérdeklődtem, hogy lenne-e hely, akkor is beigazolódott, hogy jó döntést hoztunk, ugyanis 2 régi ismerőssel is találkoztunk a dolgozók között, akikre bátran bízom a gyermekem. Mivel kiderült, hogy hely lesz szeptembertől, így elkezdtem magam lelkileg felépíteni. Dorkát nem kellett, ő nagyon várta, alig bírt magával, hogy mikor mehet.

Szeptember elsején kezdtük, és minden probléma nélkül beszokott a kislányom, mára már elmondhatom ezt. Reggelente boldogan szalad, már az ajtóban megpuszil és mondja, hogy" Szia Anya!"és mikor megyek érte, hallgatom róla a beszámolókat, hogy milyen ügyesen eszik, alszik, vigasztal más gyerekeket. Itthon sokat mesél, hogy mi volt a bölcsiben.

Ám még mindig nagyon erős bennem a félelem, hogy rosszat teszek neki ezzel, de azzal nyugtatom magam, hogy mivel nem munkahelyen vagyok, bármikor hazajöhet, abbahagyhatja a bölcsit, ha bármi baj lenne, vagy bármi negatívat tapasztalnék rajta. 

A nyári hónapok alatt a férjem életében is nagy változások voltak, otthagyta a szakmáját, teljesen más területen helyezkedett el, ahol óriási rend és fegyelem van, sokat lesz kiküldetésen, van hogy hetekre el kell mennie, ha olyan parancsot kap. Úgyhogy talán ez is azt erősítette bennünk, hogy ha Dorka boldogan jár közösségbe, akkor talán ezek a távol töltött időszakok is könnyebbek lesznek neki,és nekünk is.

Álszent lennék, ha nem említeném meg azt is, hogy azért így a kisfiamra is sokkal több és minőségibb idő jut, de ez nem jelenti azt természetesen, hogy Dorka bármiben is korlátozna, de tény hogy két ennyire kis gyerekkel nem egyszerűek a mindennapok.

Úgyhogy most már nem titok, a kislányom nagy, csodaszép bölcsis tündérke. 

Attól a két barátnőmtől, akik előtt ezt nem vallottam be, elnézést kérek, de nem mertem soha felhozni a témát, mikor ti hoztátok fel, akkor pedig mindig nagyon negatívan álltatok a témához. A ti véleményeteket itt is jelzem, hogy tiszteletben tartom maximálisan, illetve ha ismertek,akkor tudhatjátok, hogy óriási lelki tusa volt ez bennem. <3

Jöjjön néhány kép:

 Dorka a kisvakond csoportba jár és napocska a jele:)

Az első ottalvás is zökkenőmentes volt:

Ti mit gondoltok a bölcsiről?